Őszintén szeretném megosztani veletek amin átmentem az utóbbi időben.

Szeretném ha tudnátok, hogy ezek mind bennem mentek végbe és nem mínősítés és ítélkezés senki és semmi felett. Számomra mindenki egy és ugyan az. 

Nagyon erős belső folyamat volt. 

Egy “tabunak” gondolt téma, ami tulajdonképpen itt van köztünk és nem kellene hogy tabu legyen, hisz ez is a szeretetről és elfogadásról szól. 

Már maga a szexualitás is tabu témához tartozik… 

Annyit lehet hallani mindenhol, a férfi és nő kapcsolatokról.. 

Mi is a férfi dolga és mi a nő dolga… Sztereotípiák.. minősítések.. hitrendszerek… Mi a „normális és mi nem”….

"Akár férfiak, akár nők vagyunk, mindig van egy női és egy férfi oldalunk. Azért, mert ez adja ki az egységet.” Anamé

Férfi védje meg a nőt, keressen pénzt, dolgozzon, fizesse a számlákat, tartson el és legyen kemény és belevaló stb..

Nő főzzön, mosson, takarítson, gyereket neveljen és legyen kész a…..

A kényesebb részeket inkább le sem írom…

Elvárások tengere folyik mindenhonnan ránk a médiából, a social mediából, a filmek, a romantikus regények, a családi hitrendszerek, minek hogy kellene lennie és mi is a normális…

És itt jön a még “tabubb” rész….

Meleg… Leszbikus… homoszexuális… Más…

És ez már a megbélyegzés, nem elfogadás,betegség, kitagadás… cimkézés.. 

De ugyan úgy a heteroszexuális.. ez is mi ez ha nem cimke… 

Kezdet…

Gyerekként bennem a szeretet egyformán volt nőhöz és férfihoz.. erről szól az első blogom.. képes voltam ugyanúgy szeretni mindenkit… ( ez a mai napig így is van )

10-11 évesen a nők elkezdtek jobban érdekelni.. Nekem ez is természetes volt.. nem volt bennem kérdőjel, hogy ez most probléma vagy nem probléma.. nem érdekelt… persze elég hamar elmondtam Anyunak , hogy bennem mi zajlik és tényleg olyan szerencsés lehetek, hogy Édesanyám támogató volt.. de benne is feljött a félelem.. és ő is próbált azért a “normális útra terelni a kislányát” és benne is benne volt, hogy ne mond el senkinek stb.. titkolózni kellett.. én nem értettem mi a baj ezzel.. hisz ez is szeretet… miért nem lehet mindenkit szeretni??

Én nem a nemét láttam az embernek, hanem a lelkét, nem azt figyeltem, hogy nő e vagy férfi, hanem egyszerűen mentem a szívem után… kihez kapcsolódik.. és a szívem erre vitt.. 

Ne értsetek félre, semmi bajom a férfiakkal és tudom, hogy ők is a szeretetet keresik.. 

Nekem más út lett fentről megírva…

 Szégyellem? Nem.. Büszke vagyok? Igen… 

Anamé egy mesterkurzuson azt mondta, hogy “Másnak” leszületni ide egy hatalmas bevállalás..

Na ez a mondat is megértésre talált bennem..Később visszatérek erre..

Folyamat….

Elég erős férfi minőségként működtem a világban..

Női testbe született férfi lélek voltam… ha lehet ezt így fogalmazni..

Ugyanakkor belül éreztem a női minőséget... de valahogy mégsem jött felszínre úgy igazán. 

Mindent megoldottam és megcsináltam ami szembe jött,, és hát mindent és általában mindenkit megszereztem. Aktív voltam, határozott, és tudtam mit akarok. 

Az út során kaptam hideget- meleget… megvertek fényes nappal az utcán a villamosra várva.. csak azért mert rövid a hajam… 

Vásárlás közben oda kiabáltak nem egyszer hogy “hülye buzi”..

Megkergettek… kiküldtek mosdóból.. stb…

Az ikertestvéremmel eltávolodtunk egymástól.. ( már nagyon jó a kapcsolatunk ) 

Én is lázadó lettem… felvonulásokra jártam.. melegjogok stb… 

Volt aki szégyellt, volt aki tagadott, volt aki nem vállalt fel… 

De volt aki mellém állt..

És én mentem tovább ezzel az erővel…

A munkahelyemen én főszakács voltam, csak férfiakkal dolgoztam együtt, 15-20 emberem volt Bolíviától Romániáig mindenféle nemzet.

 A munka kemény, igazi beleállós pörgős meló volt.. 

Az aktív férfi részem teljesen kielégítette..

Na de hol van a Női részem? 

Ezt én a külvilágban kerestem… párkapcsolatban… 

Ez mind a külvilág… 

És közben mi történt belül? 

2016 tavaszán a testem jelezte betegség formájában, hogz változtatásra van szükségem..

egy daganat jelent meg a petefészkemben.. bal oldal, ami a női oldalunk.. Megműtöttek ,és az óta is jól vagyok.

Lelkemben megszólalt egy hang, ami hívott a spirituális út felé. Kerestem mindenfelé, Amerikától Indiáig, de mégis éreztem, hogy Magyarországon találom meg az utam..

Így találtam rá az Anamé programra és erre a spirituális útra.. elkezdtem gyakorolni és innentől kezdve elindult a változás a fejlődés… kívül és belül egyaránt

2020 tavaszán egyszer csak  elkezdtem rosszul lenni… nem éreztem jól magam, és zavart a pörgés, zavart a zaj, nem tudtam kapcsolódni senkihez..  A párkapcsolatomban már nem tudtam működni a régi minőséggel… A munkahelyemen sem éreztem már jól magam.. nem bírtam tovább összetartani a csapatot.. éreztem lépnem kell.. ez már nem én vagyok..

Valami bennem változásnak indult…

A férfi részem haldoklik ( már látom  ) 

A következő történt.. az energia olyan passzívvá tett, hogy néha még annyi erőm sem volt, hogy a kanapéról a mosdóig elmenjek… minél jobban küzdöttem ellene, annál rosszabbul voltam.. 

Amikor körülöttünk a világ összeomlik, akkor történik a legnagyobb belső változás.. 

Anamétól azt tanultam , hogy ilyenkor még hálásabbnak kell lenni és még nagyobb szeretettel lenni önmagam felé.. 

Ha meditáltam és gyakoroltam akkor kaptam kis erőt, hogy túléljem a napot.. ez tartott meg.. és újra megtanultam imádkozni Istenhez..

Ez mit is tanított Nekem?

Önátadás.. elfogadás. Megengedés.. szeretet.. 

Ez milyen energia? Hát Női energia… 

A női oldalam éledezik…

Elindult a változás..

Nem véletlenül lettem „beteg”…(tulajdonképpen az orvosok nem tudtak kimutatni semmit.. minden eredményem tökéletes volt..ezért nem betegnek mondanám magam… hanem tisztulási tünet)  azért, hogy megtanuljam átadni magam és elengedjem ezt az aktivitást ami csak ebből a férfi erőből működött  és hogy megszülethessen bennem a női részem.. 

Átadás, elfogadás, önszeretet elindult… 

Folyamat következő része

Egyik nap a karmakiller jóga egyik kurzusár végeztem, megjelent egy  fantom érzet… 

Képzeljétek, fizikailag éreztem a férfi énem.. és azt éreztem, hogy ott állok meztelenül, megnyúzva, levágott nemi szervvel, hatalmas fájdalomban… megalázva, megszégyenítve, bűnösként.. 

Iszonyat düh jött fel bennem Minden és mindenki felé.. Isten felé.. 

Ütni verni tudtam volna… hatalmas fájdalom volt a lelkemben és fizikailag is… 

Tudom, hogy ez volt az a pont, ahol az a büszke erős férfi ami eddig élt bennem meghalt… 

Ami addig voltam eltűnt… üresség maradt és a fizikai lelki fájdalmak.. 

Rengeteget meditáltam, aludtam, gyakoroltam és hallgattam Anamé frequenciákat… 

Ahogy telt az idő, szép lassan kezdtem jobban lenni.. napról napra változtam.. 

Minden nap valami új megélése.. és elengedése…

Egyik nap egy összetört férfi voltam, másik nap egy kisgyerek, harmadik nap üres, utána dühös… folyamatosan váltakoztak a folyamatok.. de a Nő sehol sincs még…

Tükörbe nézve láttam egy üres női testet.. Na a testemet se tudtam elfogadni… 

Vágytam a Női minőség kapcsolódására… de a külvilágban kerestem… 

Majd elkezdtem figyelni milyen az a Női minőség mit keresek… 

Meditáció közben elkezdtem magam felé vinni azt a női szeretet és figyelmet amire vágytam… 

A dualitás világában a másik féltől várjuk ezeket, miközben mind ott van bennünk.. és ha a másik fél nem felel meg az elvárásoknak mi történik? Bántjuk a másikat.. sebeket ejtünk egymáson és sérül a nő és sérül a férfi… 

Visszatérve…

Elkezdtem magamban életre hívni azt a nőt akit kerestem kint.. 

Azzal, hogy bennem a nő ébredezik a férfi is gyógyulni kezdett

És a lényeg….

A Nő és a Férfi találkozott… 

Lassan, de elindult a folyamat és közeledtek egymáshoz.. ahogy a Női részem erősödött, úgy a Férfi részem egyre nagyobb teret adott a bennem lévő Nőnek.

Egy olyan egység érzet indult, el amit szavakban leírni nem lehet… 

A folyamat jelenleg is zajlik..

Életeken át összeszedett Férfi-, és a Női sérülések gyógyulnak be… 

Bűntudat, szégyen, harag, fájdalmak, bántalmak….. 

Az egység annyira közel van.. Itt van bennünk… a szívünkben… 

Mi mind azért vagyunk itt hogy feltétel nélküli szeretetet tanuljunk és adjunk.

A Karma Killer jóga segített rengeteget a belső úton.. 

Átsegített és egy mankót adott, hogy átmenjek a folyamataimon. 

Erőt adott és hitet. 

Most visszatérek picit Anamé szavaira - 

Anamé egy alkalommal azt mondta, hogy “Másnak” leszületni ide egy hatalmas vállalás.

Ez a mondat is megértésre talált. 

Azért vállaltuk ezt be, hogy segítsük a régi hitrendszereket lerombolni és elfogadás és a feltétel nélküli szeretet megjelenjen az emberek szívében.. ugyan így a saját szívünkben… elfogadni és szeretni azt, amit Istentől most kaptunk.. 

És senki nem bűnös és hibás és nincs szégyen..

Minden leszületés egy bevállalás… Ezen az úton mindenki máshol tart. 

A “Másság” és minden más kapcsolódás sokkal többről szól mint egy szexuális aktus..  

Nemiségtől független.

Lelkek vagyunk, és fejlődni jöttünk ide.

Fekete, fehér, sárga, meleg, hetero, öreg, fiatal, …

Szeretetre és elfogadásra vágyik mindenki

Testileg .. Lelkileg.. Szellemileg Egységre találni.. 

Mi így tudjuk egymást segíteni.. 

Köszönöm, hogy elolvastad !

 Bármi gondolatod, tapasztalatod van az írásommal kapcsolatban, szívesen veszem. 

2-3 évvel ezelőtt, egy éjszaka arra riadtam fel, hogy szorít a mellkasom, ver a szivem, izzadok, alig kapok levegőt, félek és rettegek. Fogalmam sem volt mi történik, mi bajom van… kint volt Angliában édesanyám épp nálam volt látogatóban. Vasárnap éjszaka volt és másnap ment vissza Magyarországra.. 

Pánik... Nekem??? Pánikroham?? De hát boldog vagyok, párkapcsolatban élek, jó munkám van… nem is értettem.. Elkezdtem utána járni, hogy mi is ez a pánikroham és elkezdtem keresni az okát. 

Ma már úgy látom, hogy a pánik “betegség” ( nem tartom betegségnek ) egy tisztulási folyamat.                        Sok sok fájdalom és félelem feljön és apránként engedjük el. Képzeld csak el, ha az a sok fájdalom egyszerre feltörne a szívedből. Atomjainkra szedne. 

És igen, szembe kell nézni a félelmeinkkel és a fájdalmakkal, hogy szabadok tudjunk lenni. Nagy bátorság kell hozzá. 

Mind lelkileg és mind energetikailag elkezdtünk dolgozni ezen az anamé programmal. És ahogy mentünk a mélyére szépen elkezdtek a felszínre jönni az érzések. 

Azért írok most erről, mert a minap láttam rá erre az egész folyamatra. És annyira szeretném megosztani veletek. 

Kezdjük az elején.. 

5 évesen édesapám elhagyott minket. ( nagyon szeretem és már nincs bennem harag )

1-2 évvel ezelőtt megjelent egy kép érzésekkel, ahogy anyu ott áll az ablakban és mi mögötte és nézzük ahogy a kocsi elmegy.. Éreztem anya fájdalmát és hát a saját fájdalmam is. Itt jött fel bennem először az elhagyatottság érzése és nem értettem miért nem szeret. Persze akkor én ezt nem tudtam megfogalmazni, csak a fájdalom és értetlenség volt.

Még annyit kell tudni, hogy nagyon sok mindenre nem emlékszem a gyerekkorunkból, de most már kezdenek visszajönni az érzések és képek. Ilyenkor mindig megkérdezem a testvéremet, mi hogy történt, mert ő mindenre emlékszik. ( nagyon szeretem őt is )

A következő emlék ami ide tartozik, hogy néha éjszaka felkeltünk és anyu sehol nem volt. Mama ott volt, de hát ilyenkor ugye anya kell. Hát ez is otthagyta a nyomait a tudatalattiban…De hát Anyunak is kellett élni az életét és persze ő is a boldogságot kereste. Semmi gond nem volt ezzel, de akkor persze mint gyerekben ez is bennem maradt, hogy hát megint egyedül lettem hagyva, nem lehet engem szeretni, nem vagyok elég jó.. sorolhatnám.

Aztán jött, hogy amikor a testvéremmel együtt voltunk és mások is jöttek játszani, akkor a tesóm általában ott hagyott, vagy elfutott a többiekkel, vagy inkább másokkal játszott mint velem. Ma már ezt is megértem és tudom miért volt, de ugye akkor nem volt jó átélni. 

Nem emlékszem sok mindenre, valószínű így próbáltam a fájdalom elől menekülni. A nem vagyok elég jó és a magány eléggé bennem maradt.

Aztán 15 - 16 éves koromban megjelent bennem a harag. Nem tudtam miért és kire,csak ott volt.. Ellene mentem a családomnak és mindenkinek. Elköltöztem otthonról. Olyan düh volt bennem a családom felé, hogy amikor lehetett kihasználtam őket, mert azt éreztem ez a minimum ami nekem jár… és minél messzebb lenni tőlük. Itt még nem láttam, hogy mi van emögött és hát el lett könyvelve mint tinédzserkori lázadás…

Amit még szeretnék megosztani veletek,az az amikor egész gyerekkoromtól, úgy havi 2 alkalom volt, hogy éjszaka megjelent bennem a halál félelem, rettegés. Mikor lefeküdtem aludni, rám tört egy hatalmas félelem érzet.. Hányingerem lett, hófehér lettem és rettegtem a megsemmisüléstől. 

Nem beszéltem senkinek erről hisz azt hittem ez normális ennyire félni és majd elmúlik. Ez évekig velem volt.  

Szóval, hogy legyőzzem a félelmeimet és elnyomjam a fájdalmaimat belevetettem magam inkább az életbe… lázadtam, drogoztam, ittam, dohányoztam, buliztam és mindent ki akartam próbálni…és azt hiszem meg is tettem. ( itt lehetne írni a függőségről, de azt majd legközelebb )

Ez úgy 2-3 év volt az életemben és itt elmúlt ez a harag és megjelent bennem egy elfogadás.

Itt még mindig nem volt kitisztulva a fájdalom és a félelem bennem, viszont már nem is volt jelen. Jó mélyre eldugtam. Néha néha az éjszakai félelem érzet azért elő bukkant. 

2016-ban elindult bennem valami… erről már írtam egy picit.. Éreztem, hogy nem vagyok jó helyen.. Valami nem jó.. Változtatnom kell… de nem tudtam, mit és hogyan.. kiderült, hogy volt egy petefészek daganatom. Fizikailag is és lelkileg is feszített minden. Szóval egyre jobban toltak a változás felé és itt találkoztam az Anamé programmal. Ahogy elkezdtem gyakorolni, ez az éjszakai félelem érzet teljesen elmúlt. Azóta sem jött vissza.

Spirituális útra tértem és itt elkezdtek feljönni a félelmeim és a fájdalmak, azért hogy szépen kitisztuljanak és szeretet kerüljön a helyére. A program ebben is segít/segített rengeteget, hogy legyen erőm ezekkel szembe nézni és megemelni őket, hogy a helyére tiszta szeretet kerüljön. 

Most már látom ezt a folyamatot és tudom, hogy értem volt. Tudom, hogy szeretnek és elfogadtam, hogy mindenkinek van egy útja amin végig kell mennie. Minden értünk van és azért, hogy fejlődjünk.

Amikor megszületünk ebbe a világba, lejövünk a szívünkben egy szeretettel. És szeretnénk hogy azonnal mindenki úgy szeressen, ahogy azt mi érezzük(akarjuk, elvárjuk) de erről sem mi, sem más nem tehet, hogy nem egyformán szeretünk. Alap állapotunk a szeretet és ezt keressük mindenhol. Csak vannak mintáink ami miatt ez a szeretetet még nem tud megmutatkozni ebben a világban. Viszont, ha szépen letisztulnak ezek a minták, a szeretet annál szebb és tisztább lesz bennünk és körülöttünk is és egyenlő.

A lényeg, hogy bennem is volt egy elvárás a szeretettel kapcsolatban és mivel, nem úgy jött át, ahogy én gyerekként elvártam, ezért bennem haragot, fájdalmat, magányt és egyedül vagyok érzést hozott. Úgy gondolom ez azért volt, hogy elinduljak keresni és megtaláljam az utam az igazi belső szabadsághoz, hogy ne függjek a külső szeretettől. Most érett meg bennem igazán, hogy erre rálássak és elengedjem ezeket a fájdalmakat és függéseket. Nincs bennem, harag és a fájdalom és a félelem helyére szeretet kerül. Minden a fejlődésünkért van. Nincs jó és rossz, minden úgy tökéletes ahogy van. 

“Azért vagyunk itt, hogy fejlődjünk a szeretetben. Azok a tanítóid ebben, akiket még nehéz szeretned. Ne csak a helyzetet akard megoldani, hanem a szeretetedet növeld irántuk” Anamé

Kaptam egy kérdést pár nappal ezelőtt, hogy mi az amit kaptam az édesanyámtól. Már tudom.. A lehetőséget a fejlődésre, elfogadásra és a szeretetre. 

A harag, a düh, a félelem, a fájdalom nem mi vagyunk, de hozzátartozik  az úthoz, hogy újra tudjunk szeretni azzal a magas feltétel nélküli szeretettel, ami igazából vagyunk. 

Köszönöm, hogy ismét Velem tartottál. 

A következő írásban a függőségről szeretném megosztani veletek a tapasztalataimat. 

Legyen csodás napotok

Zita

Barbi, Ági, Viktor, Robi, Eszter, Milán, Gábor, Gabi… 

Sorolhatnám a neveket tovább, de inkább megkérdezlek Téged. 

Szerinted mi a közös ezekben az emberekben ?

Elárulom.. 

Szeretet

Hogy megértsd, kezdem az elején.

Amikor elkezdtem ébredezni a világra, arra lettem figyelmes, hogy van egy érzés bennem.. Egy érzés ami mindennél erősebb. Nem tudtam, hogy mi ez és hogy hívják és mihez lehet kötni, egyszerűen ott volt bennem mindenhol. A csokoládétól az utolsó játékfiguráig , az almafától a padlizsánig.. Csodálattal néztem minden tárgyat és mindent ami él és mozog.

Aztán amikor kezdtem emberekhez kapcsolódni, már emberek felé is megjelent. Aki rám mosolygott, vagy volt egy kedves szava hozzám én azonnal szerettem. Általános iskolában szerintem nem volt egy olyan ember akibe ne lettem volna “szerelmes” . Azért írom így mert már látom, hogy ez más volt. De akkor, gyerekként én azt hittem ez szerelem.. Gondolhatjátok…A családom furcsán nézett rám, mert szinte minden héten mást szerettem.. Édesanyámat megkérdeztem és azt mondta az volt az első gondolata, hogy na ezzel a gyerekkel valami nincs rendben..

Ugyan ez jött a Testvérem oldaláról..“Hogy lehet mindenkit szeretni”...  Szóval furcsán néztek rám akik ismertek. Nekem ez volt természetes. Nem értettem miért nem értenek meg.. Mi a baj ezzel?  És itt bennem elkezdett valami összetörni. Éreztem, hogy nem tudják elfogadni körülöttem ezt a szeretet, ami bennem van. Nem értenek meg. Nem is tudtam, hogy kezeljem, mivel csak azt láttam, hogy valami velem nem stimmel. Hisz “nem lehet mindenkit szeretni”. Nem ez a “normálos”. Összekavarodva, elnyomva a szívemet indultam neki a világnak. 

Gyerekként, a nagymamám telkén találtam egy “társat” akivel meg tudtam osztani a gondolataimat.. Ez egy kis vas rudacska volt.. Inkább egy finom alumínium cső volt, amin volt egy madzag. Mintha egy kiskutyus lett volna. Na ő volt gyerekkorom legjobb barátja. Amikor kimentünk a telekre, mindig rohantam és megkerestem, hogy meg van e még és vittem mindenhová magammal. Mindig elrejtettem és elköszöntem tőle. Meghallgatott és megértett és velem volt, amikor szerettem volna, hogy valaki megértsen. Mással nem mertem beszélni, mert nem értettek volna. Ahogy egyre nagyobb lettem, ez a szeretet belül kezdett halványodni.. De nem veszett el.. Ott maradt mélyen a szívemben.. Elkezdtem keresni.. Keresni azokat az embereket, akik megértik ami bennem van. Mindenkihez tudtam kapcsolódni és szeretni, aki közel került hozzám, vagy közel akart kerülni hozzám. Beszélni még mindig nem tudtam másokkal az érzéseimről, de megéltem és éreztem és vágytam a szeretetet. Hatalmas szenvedéllyel jött bennem fel az érzés és kereste a megértést, de valahogy mindig falakba ütköztem. 

Most tényleg velem van a baj? 

Legbelül éreztem, hogy nem… volt egy tűz bennem ami azt mondta, NEM ..  Menj tovább..Egyik fal után csapódtam a másikhoz.. Volt akinek túl sok volt, volt aki nem is vette észre.Jöttek a pofonok egymás után. Éreztem, hogy valami nagyon nincs a helyén. 

Biztos ismeritek azt az érzést, amikor fizikailag már mindent megtettél és még mindig kapod a következő pofont és egyszerűen elfáradsz.. Itt már tényleg feladtam, dühös voltam és fájt ás menekülni akartam minden elől. Így itt hagytam az országot és elmentem Angliabá. Szuper időszak volt az tény. Rengeteget tanultam magamról, emberekről, de ezt majd máskor bővebben.. 

Szóval ugyanúgy folytatódott tovább belül bennem ez a mókuskerék, ami addig vitt, hogy már fizikailag rosszul voltam és rettenetesen fáradt, nagyon vágytam a változásra.. És ekkor találkoztam az anamé programmal. Nem tudtam mit fog adni, nekem, nem tudtam mi lesz belőle, egyszerűen hívott a program. Lehet jobb úgy fogalmazni, hogy a program talált meg engem. 

Innentől nem volt megállás.. Vágytam a változásra, hát megkaptam és a legjobb dolog ami velem történhetett. 

A sok gyakorlás és meditáció hatására elkezdtem egyre tudatosabb lenni. 

Elkezdtem, figyelni a kapcsolódásokat az emberekkel, magammal. Azt nem is tudtam, hogy lehet saját magunkat szeretni… Teljesen új dolog volt, beállni a tükör elé és kimondani, hogy szeretem magam… akkor már én is azt hittem, hogy na ezzel a gyerekkel tényleg gond van.. De be kell vallanom, az egyik legjobb dolog volt elkezdeni szeretni magam és nem a külvilágtól várni a szeretetet.

Ha még nem próbáltad, tiszta szívből ajánlom, hogy néha nézz a tükörbe és szeresd saját magad. Mond ki és akár öleld is meg magad.  

Nah és itt jött szembe velem az elvárás… Hupsz.. Ez is egy új dolog.. Na ezzel mit fogok kezdeni. Erről is lehet egy új blogot írni.. 

Nem gondoltam volna, hogy van bennem ennyi elvárás a szeretettel kapcsolatban. 

Ha szeretsz valakit, akkor automatikusan elvárjuk, hogy viszont szeressenek… Nah.. de ha itt ez elakad, akkor az fájdalmat okoz és bántjuk a másikat, vagy minket bántanak.. vagy nem mondunk semmit és csöndben tovább lapozzuk azt a könyvet és megyünk a fájdalommal az oldalon tovább (ez én lennék ) .. És ez szépen gyűlik össze míg a végén egy hatalmas lexikon nyomja a szívünket..És itt jön az elfogadás.. Erről is lehetne írni…

Elfogadásról még annyit, hogy amikor kezdtem tudatosabb lenni, megjelent bennem egy mondat.. “Ne várd el a világtól, hogy elfogadjon, amíg te magad nem fogadod el a világot”

Szóval az anamé programhoz egy életeken át gyűjtögetett hatalmas lexikonnal a szívemben kerültem… 

És elkezdtük ezeket az oldalakat helyére rakni és már mindent más oldalról látok. 

 Az elfogadás másokkal szemben mindig is bennem volt, de nem volt tiszta szeretet benne, de ma már ez másképp van. Már látom, hogy az a rengeteg kapcsolódás, ami ki és be jött az életembe, az azért történt, hogy elinduljon az élet áramlása, az igazi szeretet. Mindannyiunknak megvan a saját útja, és mindannyian tanítjuk egymást valamire.

Legnagyobb ajándék, amikor képes vagy úgy  szeretni, hogy nincs már benne elvárás, nem akarunk birtokolni, nincs vágyakozás, nincs megfelelés hanem minden úgy jó ahogy, és már nem akarjuk a másikat megváltoztatni, vagy megmagyarázni a dolgokat. Nah akkor vagyunk mi is szabadok és a másik is. És ez hatalmas ajándék. Nem csak a világ felé, de magunk felé is. Szeretet, nem kötődik senkihez, és semmihez. Egyenrangú mindenkivel, a családdal, a társunkkal, a szomszéddal a munkatárssal. 

Tényleg nem lehet ide eljutni a nélkül, hogy megtapasztaljuk a másik oldalt, a fájdalmat. Mikor már annyira fáj, hogy keresed a megoldást az oldódásra. 

Amikor lekerülnek rólunk ezek a minták, a vágyak, a félelmek, a ragaszkodás, a függőségek, az elvárások akkor a helyébe lép egy hatalmas szeretet és nyugalom. És feloldódik ebben a szeretetben a fájdalom. 

Ezt a szeretetet hoztam magammal amikor leszülettem erre a földre, ezt az isteni, feltétel nélküli szeretet, de ahhoz, hogy újra visszataláljak hozzá, el kellett veszítenem és kellett hogy fájjon. Az anamé program segített, hogy visszataláljak ehhez a gyermeki szeretethez, ami mindig is bennem volt. És bennünk van. Elvitt a problémáig, felszínre hozta és át is emelt rajta.

“ Mindent elvehetnek az embertől, egyet kivéve: emberi mivoltának végső szabadságát, a szabadságot, hogy bármely körülmény között megválassza a hozzáállását, a szabadságot, hogy a maga útját járja. “  D.R.Hawkins

Tudom, hogy nincs még vége és életem legszebb utazásán veszek részt. 

Tarts velem, ha nyitott vagy és érdekel a változás és a fejlődés.

Köszönöm, hogy olvastál és kapcsolódtál, 

Szeretettel ,

 Zita